Trópusi kertet tervezek
Pár éve még biztos nem hittem volna, hogy ezt valaha leírom. Amikor egy szép őszi napon csörgött a telefonom, és körvonalazódott a kerttulajdonosi igény, az első gondolatom ez volt: Nem!
De nem vagyok az a fajta, aki elfut kérdés nélkül, így hát kimentem a kertbe – és mondanom sem kell, hamar megváltozott a véleményem.
A kert és az ember
Sokan azt gondolják, hogy aki kertekkel foglalkozik, elsősorban a növényekért teszi. Ez bizonyos szintig igaz, de én a kerttervezést leginkább emberismeretként élem meg: megérteni, ki hogyan szeretne élni a kertjében, mit jelent neki a zöld tér, és milyen kapcsolatot ápol vele.
A szóban forgó kert tulajdonosa pedig olyan kedves és együttműködő volt, hogy megkockáztatom: még műfüvet is terveznék neki.
Na jó… nem.
Meglévő növényzet
A szimpátia önmagában kevés lenne ahhoz, hogy szakmai elveimet feladjam.
No de a meglévő növények!
Életemben nem láttam még ekkora pampafüveket, mint itt. A kert több részén saját szaporítású yucca pálmák díszelegtek – az anyanövény már jó ideje ikonikus eleme a zalai ingatlannak.
Ekkor fogalmazódott meg bennem: ha ezek a növények ilyen jól érzik itt magukat, miért ne folytathatnák ebben a stílusban?
Trópusi vagy mediterrán?
A beszélgetés közben gyorsan egyértelművé vált, hogy nem egy valódi trópusi kert a cél, sokkal inkább a trópusi–mediterrán hangulat, ami hosszú távon is fenntartható. Senki nem akar fűtött talajbetéteket vagy irreálisan magas vízszámlát.
Felmelegedő éghajlat – lehetőségek és korlátok
Kétségtelen, hogy az utóbbi évek telei enyhébbek, főleg Zala és Somogy megyében.
Ma már szinte minden utcában látni:
- banánokat (Musa basjoo)
- szabadföldbe ültetett leandereket (Nerium oleander)
- télálló pálmákat (Trachycarpus fortunei)
De két tényezővel továbbra is számolnunk kell:
- A csapadék csökken.
A trópusi növények víz- és páraigényesek – nálunk ez nem adott.
Ezért nálunk sokkal stabilabb a mediterrán vonal: olyan növényekkel, amelyek eleve kevés vízzel gazdálkodnak. - A hidegbetörések veszélye valós.
Az, hogy pár éve nem volt kemény tél, nem garancia semmire.
A klímakutatók szerint ritkábban, de előfordulnak majd – és egyetlen ilyen tél elég lehet ahhoz, hogy akár évek munkája vesszen kárba.
Növénytársítások – a kert új szintre emelése
A kertben ott volt már a trópusi–mediterrán „törzsanyag”: yuccák, banánok, eukaliptusz. Nem éreztem szükségét, hogy újabb egzotikus fajokat hozzak be. Inkább azt gondoltam végig:
Melyek azok a jól bevált, sok éve bizonyított fajok, amelyek megerősítik a trópusi hangulatot, anélkül, hogy kertépítés „oroszruletté” válna?
Így kerültek be örökzöldek közül:
- Eleagnus ebbingei – széles levelű ezüstfa
- Photinia fraseri – korallberkenye
- Aucuba japonica – japán babérsom
Lombhullatók:
- Callicarpa bodinieri – lilabogyó
- Hibiscus moscheutos – mocsári mályva
- Fatsia japonica – japán arália
A pálmahatást évelő yukkákkal egészítettem ki, és rengeteg talajtakaró került az ágyásokba – sűrűn ültetve, hogy visszaadja a trópusi növényzet bujaságát.
Évelők közül:
- Helleborus niger – fekete hunyor
- Bergenia cordifolia – bőrlevél
- Rheum palmatum – díszrebarbara
- Hosta fajták – árnyékliliom
- Hemerocallisok – sásliliomok
- Díszfüvek minden mennyiségben és méretben
Anyaghasználat – a trópusi hangulat lelke
Mindig hangsúlyozom, hogy a választott anyagok legalább annyira meghatározzák a kert hangulatát, mint a növények.
Ebben a kertben, ahol csak lehetett, fával dolgoztam:
- faburkolatú medence és jacuzzi,
- fa belátásgátlók,
- hintaágy thatch tetővel,
- pavilon trópusi hatású tetőfedéssel.
Ezek adják meg azt a meleg, természetes karaktert, ami nélkül a trópusi stílus félkarú óriás lenne.
Minden változik – mi sem vagyunk kivételek
Ahogy idegenkedtem a feladattól, úgy vált ez a projekt az egyik kedvencemmé. Változik a klímánk, és változunk mi is- ha akarjuk, ha nem.
Mindig azt vallottam, hogy annyi gyönyörű, tájba illő növényünk van, miért kellene idegenhonos fajokat erőltetni? Aztán rájöttem, hogy amit ma „magyar kerti növényként” emlegetünk, az sok esetben csak megszokottá vált. A nagyszüleink biztosan nem ültettek nyári orgonát és nem találkoztak díszfüvekkel sem.
Gondoljunk csak bele!
5–8 éve ritkaságnak számított:
- Gaura lindheimeri- Díszgyertya, ami mára az egyik legtöbbet alkalmazott évelő
- Verbena bonariensis- Az ernyős verbénát korábban egynyáriként kezeltük
- Buddleja davidii- Nyári orgona, amit régen kényesnek hittünk
- Pennisetum alopecuroides- A tollborzfű ma már alap a díszfüvek között
10–20 éve különlegesség volt:
- Albizia julibrissin- A selyemakác a melegebb megyékben már megbízható
- Catalpa bignonioides ‘Nana’- Ma már utcafrontokon is gyakori
- Nandina domestica- A „szent bambusz” néhány éve még kuriózum volt
- Lagerstroemia indica- Selyemmirtusz, ami mára a Balaton környékének sztárja
Ezek a növények sokáig túl egzotikusnak, túl kényesnek vagy túl kockázatosnak tűntek.
Ma pedig természetes részei a magyar kerteknek — különösen a délnyugati megyékben.
A kert is él, változik, alkalmazkodik — ahogy mi is. És ez így van jól.
Minden kert más, és nincs két egyforma helyszín. Ha szeretnéd megtalálni a saját kertedhez legjobban illő, stabil és közben vízmegtartó megoldásokat, örömmel segítek- akár részletekben, akár a teljes kert megtervezésében
